Sokan írtak már arról, hogy milyen átélni azt, ha a bűncselekmény miatti előállítástól kezdődő időszakot, arról azonban kevesen, hogy ugyanezt az időszakot milyen lehet a gyanúsított hozzátartozóinak megélni. E bejegyzés célja az előállítástól a kapcsolattartás megvalósulásáig tartó időszak ilyen nézőpontból történő bemutatása.

Kevés olyan helyzet adódik az ember életében, amelyet nehezebb volna átélni és megélni, mint az, amikor hozzátartozóját komoly bűncselekmény elkövetése miatt elviszi a rendőrség.

Az, aki keresi a kiskapukat és unortodox szakmára adja a fejét, talán számol vele, hogy egyszer beüthet a ménkű, a családja azonban a legritkább esetben van pontosan tisztában azzal, hogy mivel is foglalkozik.

Ebben a helyzetben legtöbbször teljesen váratlanul éri a családot a rendőrségre történő előállítás. Ideális esetben a nyomozó hatóság már ebben a pillanatban tájékoztatná valamely közeli hozzátartozót, hogy melyik hatóság, milyen ügyszámú ügyben korlátozta a személyi szabadságát, de a valóságban ez szinte soha nem történik meg. A kétségbeesett élettárs, vagy szülő ilyenkor próbál az ismerősi körben vagy az interneten ügyvédet találni, akinek a kulcsfontosságú első órái azzal telnek, hogy próbálja kideríteni azt, hogy hová is kellene a meghatalmazását benyújtania, hová is kellene időben odaérnie.

Bár senki sem készül ilyen helyzetre, jó tudni: a nyomozó hatóság és az ügyszám ismeretében a hozzátartozó kellő időben meghatalmazást tud adni a védőnek, aki elektronikus úton pillanatok alatt be tud jelentkezni az eljárásba védőként.

Ez már csak azért is rendkívül fontos, mert a bűncselekmény gyanúja miatt előállított vagy őrizetbe vett személy ilyenkor a legkiszolgáltatottabb: személyi szabadságában számára bizonytalan ideig korlátozzák, senkivel nem veheti fel a kapcsolatot, csak bízhat benne, hogy valaki segíteni fog rajta.

Ha a gyanúsítotti kihallgatást követően őrizetbe vétel is sor kerül, szinte bizonyos, hogy alig 72 órán belül a bíróság fog dönteni arról, hogy indokolt-e a terhelttel szemben kényszerintézkedést (letartóztatást, bűnügyi felügyeletet) alkalmazni.

Ebben az első 72 órában kell megteremteni, illetve igazolni az enyhébb kényszerintézkedés feltételeit (befogadó nyilatkozat, eltartói nyilatkozat, munkáltatói szándéknyilatkozat, jövedelem-igazolás stb.). Annak, hogy ilyenkor mi a teendő, külön posztot szenteltem.

Ha akár a bűncselekmény jellege, akár a nyomozás állása miatt vagy más okból a nyomozási bíró szükségesnek tartja a letartóztatás elrendelését, a gyanúsított büntetés-végrehajtási intézetbe kerül, melynek szabályait lassacskán meg lehet ismerni, de a hozzátartókkal való kapcsolattartásig szinte mindig hetek, olykor hónapok is eltelnek.

Ilyenkor gyakorlatilag a védő az egyetlen, aki segíteni tud a kapcsolattartásban – természetesen ügyelve arra, hogy közfeladati helyzetével még véletlenül se éljen vissza.

Számomra védőként az egyik legnagyobb megtiszteltetés, hogy a hozzátartozók mennyire a bizalmukba fogadnak és egyben az egyik legnagyobb felelősség is, hogy ennek a bizalomnak meg tudjak felelni amellett, hogy közben védencem érdekeit is a lehető legjobban képviselni tudjam. Hiszem, hogy a védő akkor tud a legjobban segíteni a terheltnek, ha az tudhatja, hogy odakint is a körülményekhez képest minden rendben van.